Egy Tiziano kép terei. Piéta

Távolodás Tiziano Piétájától

Kétfejű sas a kápolnaívben?

Már csak a méretét tekintve is hatalmas: 378×347 cm.  A velencei Academiában látható. Nagyon furcsa kép. A halott Krisztus testét anyja egy olyan kápolnában tartja, amelynek oldalán szoborként kifaragva az a kereszt látható, amelynek eredetijéről nemrég vehették le a halottat. A kápolna boltívében pedig nemcsak isteni fény ragyog, de egy angyal is száll. A fájdalom tere.  Itt, ezen a képen mintha az angyal kitestesülne a fényből, ahogyan ennek ábrázolását a Mária mennybemenetelétől az Angyali üdvözleteken át, más képeken keresztül Tiziano kikísérletezte, és tökélyre fejlesztette A vallás megmenti Spanyolországot címet viselő vásznán. De haladjunk sorjában, egyelőre csak ennél a két elemnél: a fénynél és az angyalnál.

A kép terei

A monumentális vászontól az eredeti helyén 20 m-re lehet eltávolodni anélkül, hogy a vele szemben levő Tintoretto-kat védő szalagkorlátnak, illetve az azokat közelről bámuló látogatóknak ne ütköznék neki az ember. Tehát az elvileg 20 méter inkább csak 15, de inkább csak 10 méter, mert a terem közepén ülőpadok állják a hátráló útját. De térelválasztók olyan lazán vannak odahelyezve, hogy mellettük ki lehetett slisszanni, és úgy távolodni a képtől, hogy a térelválasztó résén át még rá lehet látni – egészen 35 m-ig.

És kell (legalább) 15 m, hogy az ember valóban a képet, és ne (főként) csak annak alsó harmadát lássa. És kell legalább 20 m, hogy a kápolna kupoláját kitöltő fény valóban látható (és magától értetődő) módon hulljon Jézus testére, és főként, hogy a test is felragyogjon.
Mert közelről (0,5 és 6 m között) a holttest valami egészen elképesztő, de egészen másképp.

Oszlik.

Egy bomló holttest látható, amelynek körvonalai, és részleteinek kontúrja épp (csak!) annyira elmosódott, hogy ez az elmosódottság ellenállhatatlanul a bomlás képzetét keltse. (Ebből a sajnos színeiben teljesen hamis képrészletből megsejthető, hogy főként a holttest bal mellénél levő fehér folt – ami távolabbról a ragyogás egyik főösszetevője – kelti közelebbről a bomlás látszatát.)

A fény

Ha nagy ritkán (egy-egy kiállítás jóvoltából) kellő távolságból (20-25 m) szemlélhetjük a képet, először elemei kerülnek a helyükre (nem a kép alsó harmadába festett alakok uralják a látványt). Majd lehetőségünk nyílik az elemeknek a – csak részben Tiziano által kifejlesztett (de általa végletekig kiaknázott technikáknak köszönhető) – festői mélységben történő átváltozásait megfigyelni (a szerencsés esetben rendelkezésünkre álló tér kihasználásával).

Távolodás a képtől

A fény- és térelemek metamorfózisa

1. mintegy 5 m-ig nem egészen egyforma (mintegy tíz centiméter hosszú, hat-hét centiméter széles) fehér vonalakat, poentililsta pöttyöket láthatunk csak (a csak távolabbról összeálló látvány meghatározó technikai elemeit).

2. 5 és 10 m között a (képtől való távolodásunktól, és főként annak kiszámított megformáltságától) már fényleni kezdő felületből egy madár jobb szárnya (és elmosódott teste) bontakozik ki a fényből. Amit a keresztény ikonográfia szabályainak megfelelően (és főként az ezt követő ábrázolásoknak köszönhetően) galambként hajlamos azonosítani az ember.

Azonban ez a madár nagyon furcsa.

Az még csak hagyján, hogy szárnya inkább egy saséra, méghozzá a Habsburgok kétfejű címerállatáéra hajaz. Elvégre Tiziano V. Károlynak is, és fiának, II. Fülöp spanyol királynak is udvari festője is volt… Kicsit mai szemmel akár ízléstelennek is tűnhet, de szerencsére Tizianónak volt annyi (és annál jóval több) ízlése, hogy ha akarom olyasmi, de ha nem akarom, akkor meg nagyon nem…  Ám ha nem akarom!

Na, akkor érdekes csak igazán, mert ennek a fél szárnyból álló csillogó izének, mely a fényből tűnik elő/testesedik ki: két feje van!
Illetve… Ott, ahol a nyakának kellene lennie, ott nem egy, hanem két valami kezdődik el, ami – kivételesen, de – egészen jól kivehető a reprodukción, ha a képre kattintva a nagyításon nézik.

Kétfejű sas a kápolnában?

Annyira értelmetlennek tűnt, amit láttam, hogy két napig csak a vállam vonogattam. A bal oldalon egy (három szemből álló) láncot, mellette (szemből nézve) a jobb oldalon pedig egy kapcsot (olyasfélét, mint amilyenek manapság az autók vonóhorga) mutatott a kép.

Ennek semmi értelme! – gondoltam napokig, és távolodtam-közeledtem a képhez és képtől. Mígnem a kiállítás utolsó napján, ha nem is csaptam a homlokomra (sőt fel sem kiáltottam), de – ha világos nem is lett – megértettem.

Az isteni fényt festményén láthatóvá tevő Tiziano nem csupán – messze a jó ízlés határán belül – felvillantotta az életét kolostorba visszavonulva befejező V. Károly (Habsburg) birodalmának és a hatalmát öröklő fiai (Így II. Fülöp) egyik, meghatározó, vele közös szimbólumát, de a birodalom ezzel (az isteni fénnyel) kapcsolatos funkcióját is láthatóvá tette.

3. Annyira abszurdnak tűnt, hogy a fentebbiek leírásáig megemlíteni sem akartam, hogy az isteni fényből (5-10 m közelségből) előderengő nagyon furcsa képződménynek, ami egy fél sas(szárny)ból és annak a nyaka(i!) helyén lévő kapocsból és láncból állna, mintha (két, határozottan kacsára emlékeztető) (ráadásul aszimmetrikus) lábai is lennének.

Tiziano éppen ezért (pontosabban ettől is) zseniális. Utolsó vásznán a képtől távolodva a képre festett szentély kupolájában (és kupolájából) felderengő (és a képtől távolodva egyre erősebb) isteni(nek látszó) fény tudatosan létrehozott, ezért mesteri játéka nemcsak a kép keletkezési idejének (akkor) meghatározó történeti kontextusát villantja fel, de kialakítja ennek mélyen realista lélektani-, történeti-, és főként teológia asszociációs körét is. Hogy tudatosan-e, vagy csak a véletlennek köszönhetően, tökéletesen mindegy.

4. 15 és 20 m között a lánc eljelentéktelenedik, kivehetetlenné lesz és a kapocs egy Nofretitire emlékeztető szobor női fejének tűnik, ami a reprodukció kapcsára koncentrált tekintettel is kivehető. (Természetesen tudom, hogy amikor Tiziano Piétáját festette, még nem volt ismert az említett szobor. Pusztán az alakzat felismerhetőségét segítendő írtam így, és nem pedig nehézkesen körül.)

5. 20 és 25 méter között (ha az ember ennyire távolodik a képtől) némely vonalak úgy halványulnak láthatatlanná, és mások ezáltal hangsúlyosabbá válnak, hogy a szoborfej alatt egy test felső része is láthatóvá válik. Nem gondolom, hogy Tiziano (akár szándékoltan, akár véletlenül) egy ilyen távolságból láthatóvá váló szobor alakot is a képre festett volna. Azt gondolom, hogy a festészettörténet egyik legizgalmasabb, mert legnagyobb festői mélységgel rendelkező felületét alkotta meg.

6. Főként 20-25 méter távolságból, de ha az ember szeme rááll, akkor már 15-től mintegy a fény kezd terjeszkedni (a képen jobbról balra): vibrálva (ám mégis határozottan) fölfénylik a képen ábrázolt kupola, majd távolabbról és fokozatosan és egyre hangsúlyosabban a képen ábrázolt kápolna fala is. Egészen a testig, mely felragyog, ha az ember el tud kellő távolságba távolodni tőle.

7. 25 méterről (ha tehát az ember átmászott a térelzárón) a villódzó szobor körül szinte gomolygó aranyfelhő mellett hangsúlyossá válik a kápolna kupolájának jobb oldalán az a vöröslő ív, mely a reprodukción is kivehető. Az embernek az az első asszociációja, hogy ahhoz hasonlatos, mint amikor az éjszaka végén a horizonton sejthetővé válik a napfelkelte, még nem a Nap, csak éppenhogy a vöröslő fénye.

Csakhogy…

Csakhogy egyrészt az ív itt nem párhuzamos a horizonttal (mint napfelkeltekor szokott), hanem merőleges rá. Másrészt és főként a kupola jobb oldalán ábrázolt sötét jóval sűrűbb és mélyebb bármely éjszakánál. Látszik benne a vöröslő fény, de az nem itatja át, mint a kelő Napé a horizontot. Nem fogadja be a sötétség a fényt. Mintha az ég, pontosabban a sötétség meghasadna ott, ahol az ív mutatja.

8. Ha az ember olyan szerencsés, hogy tovább távolodhat a képtől, akkor mintegy 30 m-ről a fény nemcsak még ragyogóbb, de a sötétséggel együtt (melyből balról jobbra egyre erősebben kiragyog) egy részben látható (ott, ahol fény), részben a vöröslő ív által a sötétségből (is álló, de abból is) kisejthető gömb alakzatot (kezd) alkotni. Ha megerőltetik szemüket, a reprodukció (képre kattintással elérhető) nagyított változatán érzékelhető a gömb, melynek kivehetőségét a reprodukción nagyban zavarja a kétfejű alakzat (melynek azonban megfelelő távolságból nyoma sincs…)

9. 35 m-ről (már szinte csak) egy a bal oldalán aranyló gömb látható, melynek fénye a sötétből gomolyog elő. A Teremtő(nek a teremtés első pillanatával való láthatóvá válása, melynek fénye Jézus testén ragyog (mert ebből a távolságból, kb. 35 m-ről a kápolna kupolájában ragyogó isteni fény láthatóan a fiát tartó Mária alakján át lecsorog a kápolna hátsó falán és Jézus testére vetül.

(Vendégposzt. Írta Alberd Yollaka)

témakör művészet. más: Zdzisław Beksiński a halál trónusán