Brigitte Bardot keblei

A női Don Juan

Szögezzük le már az elején:  Roger Vadim kissé nehézkes című filmjét (Don Juan, avagy: Don Juan, ha nő lett volna; Don Juan ou Si Don Juan était une femme…, 1973) nemcsak azért érdemes megnézni, mert filmvásznon ekkor láthattuk utoljára Brigitte Bardot nevezetes kebleit (többször) és egy nemzedék ifjainak szexuális érdeklődésének központi szimbólumát képező csinos fanszőrzetét (egyszer), hanem azért is, mert érdekesen felépített, különleges hangulatú alkotás akkor is, ha nem tartozik a filmművészet nagy remekei közé és kissé talán a cím felkeltette várakozást is alulmúlja. Ám azért Vadim és Bardot együtt mégsem tud olyan érdektelen lenni, hogy ne legyen izgatóan érdekes. Bővebben…

Szép hulla zöld autó tetején

Az építész hasa

Az 1990-es évek legelején, amikor Évával a budapesti mozikban először szabadultunk rá a friss nyugati kínálatra, habzsoltuk a Greenaway-filmeket. Még érződött a botrányszag A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője körül, s mi nem tudtunk betelni a felkavaró és páratlanul szuggesztív képi világgal s az ezt kísérő hatásos zenével. No persze a történet sem volt akármilyen. Kedvencünk lett a Számokba fojtva, tetszett A rajzoló szerződése, s amint bemutatták, azonnal megnéztük Prospero könyvét és A macomi gyermeket. Egy addig számunkra ismeretlen filmnyelvet ismertünk meg, rácsodálkozhattunk a tobzódó hanyatlás és a rothadó szépség képeire, az ocsmányság tiszta művészetbe oltott esztétikumára. Bővebben…