Nyers valóság és szép illúziók

Transylvánia – Erdély-film

Az algériai születésű, félig roma származású francia rendező vizuális és akusztikus Erdély-esszéje (Transylvania, 2006, rendezte Tony Gatlif), az egzotikumra és az erős hangulati elemekre épít, az félideig le is köti a nézőt, ám a a második felében a film sajnos elveszti báját, feszességét, kicsit talán hitelességét is. Az odáig teljesen rendben van, hogy a szenvedélyes francia lány barátnőjével Romániában, pontosabban Erdély egzotikus, soknemzetiségű társadalmi dzsungelében keresi muzsikus szerelmét, akitől teherbe esett, s akit állítólag kiutasítottak Franciaországból. Meg is találja, de a férfi eltaszítja, bevallva, szó sem volt kiutasításról, egyszerűen megszökött tőle, mert nem szereti.

A keresés, a megtalálás és a tombolásban kulmináló elkeseredés jelenetei hitelesek és látványosak, érzékenyen kidolgozottak, a rendkívül gazdag, soknyelvű közeg bemutatása érdekfeszítő, a szinte egyfolytában hallható egészen kitűnő román, magyar és cigány népzene egymásba folyása pedig egyszerűen lenyűgöző. Még az is rendben van, hogy a szépséges Zingarina (Asia Argento nagyszerű alakítása!) nem utazik vissza hazájába, hanem a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt cigányéletet kezd élni a már korábban megismert vándorkereskedő oldalán (akivel egyébként angolul beszélnek egymással).

Innen kezdve azonban az események kicsit szétcsúsznak és a film kohéziója is megbomlani látszik: a dokumentarista pontosság és a művészi (túl)stilizáltság között időnként túl nagy a szakadék. A képi világ továbbra is igen erőteljes, a zene jelenléte sem veszt intenzitásából, látunk mesterien komponált beállításokat, ám a történések egymásutánja nem eléggé meggyőző, nincsenek sem rendesen elkötve, sem összefűzve a szálak, az idő múlása nem kellőképpen érzékletes, a túlzások pedig nem mindig öltik a művészileg megalkotott abszurditás alakját, megmaradnak egyszerű képtelenségnek.

Úgy éreztem, teljesen kilóg a filmből az „ukrán jelenet”, nem tudni, hogyan keveredik át a férfihős a határon, ahol aztán egy „bárban” balalajkázó macit vesz ajándékba és Hrivnyával fizet. Az egész mintha csak azt szolgálná, hogy egy ukrán dal is elhangozhassék…

Egy-két reminiszcenciára is felfigyeltünk: az országúton kavargó tollpihe óhatatlanul a Találkoztam boldog cigányokkal is egyik jelenetét idézte fel, a téli tájban az autóban való gyerekszülés pedig Nyikolaj Mihalkov Autóstopját juttatta eszembe. Az ugyancsak zord erdélyi télben játszódó jelenet egyébként képileg erőteljes, de valahogy a helyzet drasztikus durvasága és az emberi élet keletkezésének misztikus csodája nem tud egyesülni – holott szerezhetne katartikus élményt is.

Hiányosságai ellenére a Transylvania szerethető film, jó benne látni-hallani Palya Beát, és amikor a végén felhangzik a cigány himnuszként ismert „Zöld az erdő”, akkor azért méltán lehetünk elégedettek: hangulati, érzelmi és tartalmi vonatkozásaiban egyaránt gazdag alkotást köthettünk be Erdélyt járó vándorbatyunkba: valahová a nyers valóság és a legszebb ábrándok közé.


több film
Transylvania, francia filmdráma, 2006. Rendezte: Tony Gatlif, forgatókönyv: Tony Gatlif, zeneszerző: Tony Gatlif, Delphine Mantoulet, operatőr: Céline Bozon, látványtervező: Brigitte Brassart. Főszereplők: Asia Argento (Zingarina), Amira Casar (Marie), Birol Ünel (Csangolo) // Erdély, Transsylvania, Transzilvánia, románok, magyarok, szászok, romák, cigányok, folklór, zene, népzene, muzsika, népviselet, erdélyi táj, vidék, etnikum, népcsoport, nemzetiség, kisebbség // filmjegyzet, kritika, filmkritika, vélemény, ismertetés
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s