Köntörfalak

Jól megírt, fordulatos történet még egy filmnek sem ártott meg, Dyga Zsombor meg éppenséggel kis remeklést rendezett saját forgatókönyvéből. Ügyesen elkerülte azt a csapdát, hogy a Köntörfalak csupán ínyenceknek szóló kamaradarab maradjon, de nem esett bele a nagyközönséget  vonzó lapos „életszerűség” kelepcéjébe sem. Mindezt azzal a fogással érte el, hogy miközben a filmbéli jelent,  egyetlen éjszaka történetét nagyon is természetes, már-már banálisan mindennapi epizódokra építette (nő és férfi véletlen találkozása, „lakásra menés”, a harmadik fél megjelenése), aközben a párbeszédekből jó ritmusú késleltetéssel kibomló háttér-történet egészen különleges, mellbevágó fordulatai mély emberi tragédiákat tárnak fel. Bővebben…

Reklámok

Nagy László ezüst feje kiviláglik

Feszülni keresztre, szivárványra

Bár tudományos pályára készültem, a 70-es évek derekától másfél évtizeden át mégis minden kortárs költő verseskötetét megvettem. Persze csak azokat,  amelyek Ungváron, a Druzsba könyvesboltban megvásárolhatók voltak – de így is roskadozik alattuk a polc. A szép választék darabjai fillérekbe, pontosabban kopekokba kerültek, az én segédlaboránsi fizetésemből is futotta rájuk. Össze is állt egy egészen tisztességes kollekció az elsőkötetes Bolgár Györgytől (igen, ugyanaz a Bolgár György) Ladányi Mihályon, Baranyi Ferencen, Váci Mihályon át Pilinszkyig, a három- vagy több kötetbe összegyűjtött Vass Istvánig, Weöresig, Juhász Ferencig, Nagy Lászlóig, Illyésig. Bővebben…

Farkas Péter: Nyolc perc

Farkas Péter végtelenje: ∞ perc az örökkévalóságból

Az És kritikusa nem érti, miért Nyolc perc Farkas Péter új könyvének a címe, a Literáé pedig rosszul emlékszik, amikor »reminiszcenciákra kapja fel a fejét: „Nyolc perc, míg a Földre ér a fény”, a hetvenes évek kívánságműsoraiban oly gyakran kért, ki tudja már, melyik zenekartól származó szám refrénjét hallja a belső fül«. A fül, még ha belső is, tévedhet, ugyanis nem zenekar, hanem Katona Klári énekelte, nyolc helyett azt, hogy “Tíz perc, míg a földre ér a fény”, ez ellenőrizhető.

Nem biztos, hogy a cím telitalálat, de az értelmezési lehetősége azért sokkal tágabb annál, mint amit kicsit szájbarágósan a fülszöveg tudtunkra ad. A kisregényben szereplő két öreg nem a Napról a Földre érkező fény szűkös nyolc percében végzi halálgyakorlatát, hanem valójában már meghaltak, csak ez az információ még nem ért el hozzájuk. Én legalábbis így értelmezem a címet. Illetve, kicsit talán erőltetetten: a könyvben a két öreg igen sokszor kerül vízszintes helyzetbe, fekszenek az ágyban és fekszenek a padlón, s ha ehhez a helyzetükhöz, illetve folytonos fekni készülődésükhöz, lefekvésükhöz asszociáljuk a címet, akkor könnyen bele érthető a fektetett nyolcas végtelenje is. Ezt az olvasatot is megengedve a regény az élet végessége és a halott állapot végtelensége közti időmezsgyén játszódik, abban a kontinuitásban, amelyet már nem lehet évekre, évszakokra, napokra vagy pláne percekre tagolni. Bővebben…