Lázadás vagy önfeladás?

Kés a vízben Azok közé tartozom, akik szívesen néznek régi filmeket. A fekete-fehér „kamaradarabokért” pedig egyenesen rajongok. Meglehet,  a kevés szereplős és a látványelemekkel is takarékosan bánó, leginkább a jellemábrázolásra és a belső feszültségre építő művek nem kizárólag saját értékeik miatt kerültek közel hozzám, hanem kicsit valami ellenében is: a túlpörgetett cselekmények és végsőkig fokozott … Bővebben…

Teveszar és isteni sugallat

 És akkor az elidegenítő isteni leheletben váratlanul megérzed a teveszar bensőséges bűzét… Az alábbi írás egy-egy belső történetét többször, többféleképpen megírtam. Leginkább a késő-kamaszkori élményemmel foglalkoztam sokat: néhány órás pécsi látogatásom, úgy tűnik, kitörölhetetlen nyomokat hagyott bennem. Több írásomban is említem ezt a délutánt, amikor Budapestről csak azért utaztam Pécsre, hogy két nagy akkori kedvencem … Bővebben…

Pánikbetegség és pszichodráma

A modern pszichológiában járatosak jól tudják, hogy a Levi Moreno által a huszadik század első felében kidolgozott pszichoterápiás módszer neve eredetileg a pszichodráma, tehát egyáltalán nem valamiféle irodalmi műfaj, pláne nem pszichothriller, hanem csupán gyógyászati módszer, a szakirodalom szerint akcióelvű, cselekvésközpontú, feltáró jellegű kognitív viselkedésterápias technika. A terápiás módszer a dramatizált életszerű helyzetek eljátszása egy … Bővebben…

A szerető álma (Picasso)

Addig-addig néztem ezt a Picasso remeket, és a képen álomba merült Marie-Thérése-t… A Le Réve (Az álom) c. 1932-es opusz érdekessége egyebek között az, hogy Las Vegas-i milliárdos tulajdonosa pár évvel ezelőtt egy óvatlan mozdulattal könyökével lyukat ütött rajta, éppen mielőtt 148 millió dollárért túladott volna rajta… Én meg addig-addig nézegettem, míg huncut kedvem támadt … Bővebben…

Beethoven: Egmont-nyitány

…vannak kivételek. Ilyen az Egmont-nyitány… Hajlamos vagyok arra, hogy viszolyogjak minden olyasmitől, amit túl gyakran akarnak az orromra kötni. Egykettőre megcsömörlöm a nyakra-főre ismételt frázisoktól, agyonjátszott zeneszámoktól, a túlhasználatban elkopott szavaktól, arcoktól, képektől. Rám ellenkezőleg hatnak az üptre sugárzott reklámok és olykor még az eredeti műtől is eltaszítanak a sorozatgyártott reprodukciók. Ezért ódzkodom mindenfajta ünneptől … Bővebben…

A mindig újrafelejtett film – a szabadság apoteózisa

Zabriskie Point (Michelangelo Antonioni, 1970) || Bár egyik sokszor látott kedves filmem, mindig úgy nézem meg, mintha először. Persze a két legemlékezetesebb jelenet – a megható költőiségű szeretkezés a sivatagban és a lassított és többször visszajátszott robbanás – hosszú évek távlatából is pontosan él bennem, de a sztori, a jelenetek egymásutánja kiesik a fejemből azalatt … Bővebben…